A következő címkéjű bejegyzések mutatása: egészség. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: egészség. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. július 13., vasárnap

Recepteskönyv - Bio Teljes kiőrlésű tönkölybúza pizza

A múltkor már mutattam nektek a tönkölybúzalisztes palacsintát ( Link ) és egy ideje már ki akartam próbálni a tönkölybúzalisztes pizzát is :) .


Hozzávalók: 
- két bögre teljes kiőrlésű tönköly búzaliszt 
- egy bögre langyos víz
- 1 csomag, 7 grammos élesztő
- 1 teáskanál só
- 1 csipet xilit (nyírfacukor)
- egy evőkanál olivaolaj


Feltéthez: 
- paradicsompüré, 
- bazsalikom, oregano, 
- reszelt sajt, 
- kockákra vágott finom light sonka, 
- mexikói zöldségkeverő, paprika, paradicsom 
- ki mit szeret még :)


Elkészítés: 
A hozzávalókat összekeverjük, majd dagasztjuk, amíg a kezünkhöz már nem ragad. Ezután 20-30 percig pihentetjük a tésztát, közbe lehet összekészíteni a feltétet, beizzítani a sütőt, előkészíteni a tepsit :) .
Ha letelt az idő, akkor a tésztát szépen kinyújtjuk a tepsiben, majd a feltéteteket rátesszük szépen. Ezután a forró sütőben kb. 20 percig sütjük (én addig szoktam a pizzát sütni, amíg a sajt el nem kezd barnulni a a tetején).

Saját tapasztalat: 
- Nagyon bénán dagasztok (most csináltam először kézzel, lusta dög vagyok, aki a kenyérsütőgép dagasztó funkciójára hagyta ezt a feladatot mindig), szerencse hogy jó anyám itthon volt, ő adott pár tippet, és utólag a tésztához még pótolnunk kellett egy kicsi lisztet, meg icipici olajat. Nem mondom, hogy ez kötelező, hiszen a bögrék nem egységesek, meg lehet ti sokkal ügyesebbek lesztek :) ...

- Utólag rájöttem, hogy a tésztába isteni lenne egy kis bazsalikom, vagy valami fűszer.

- Senki ne lepődjön meg ugyebár, hogy ez a tészta nem olyan mint a fehér tészta, hiszen van neki egyfajta saját íze. Nekem nem rossz ez az íz, inkább szokatlan. Egyébként a palacsintát már jobban szeretem ebből a lisztből, mint a fehérből :) ...

- Gondoltam rá, hogy olívaolaj helyett kókuszolajat teszek bele, de nem mertem megkockáztatni elsőre, így majd legközelebb azt is kipróbáljuk ^^!


Jó étvágyat mindenkinek hozzá, 
remélem hasznosnak találtátok ezt a kis receptet :)


2014. június 9., hétfő

Isteni, egészséges, laktató vacsora :)

Ismét nagyon fellelkesültem, ugyanis 2 hét alatt nagyon szépen "minuszoltam", ahogy annak a rendje ^^!

Ma pedig olyan finomat vacsoráztam, hogy gondoltam bemutatom nektek :) Íme hát a menü:

 - egy tálka eper
 - Molke Aktív (szénhidrátcsökkentett, "extraegészséges") kenyér, rajta light csirkemellsonka, egy szelet füstölt trappista, uborka, paprika
 - tönkölybúzalisztes palacsinta, kakaós-xilittel töltve (recept)


A 3 szelet kenyér nagyon laktató. Nagyon szeretem ezt a kenyeret, tele van magokkal, teljeskiörlésű, ízletes, ropogós, nagyon jó kenyér, csak ajánlani tudom :) !


A palacsintát imádom ^^! Sajnos tudjuk, hogy a "sima" palacsinta nem túl egészséges, de ez a verzió nem csak laktató, de még hizlalni sem hizlal, ami valljuk be egyáltalán nem hátrány :) !
Az eper pedig... imádom! Kicsiként allergiás voltam (és talán vagyok is) rá, ezért nem merek sokat enni belőle, nagyon nehéz visszafogni magam :) . Egyébként végre, idén először mézédes epret ettem, az eddigiek se voltak rosszak, de ugye azok még nem voltak az igaziak :) ...


2014. május 31., szombat

Recepteskönyv - Egészséges Palacsinta Nyírfacukorral (xilit) és Bio Teljes Kiörlésű Tönkölylisztből

Ki ne szeretné a palacsintát :) ? Viszonylag régen ettem, nehogy csábításba essek, de valamelyik nap egyik kolléganőm hozott be, és muszáj volt enni egyet. Azóta sokszor rákívántam, és úgy döntöttem, hogy csinálok egy "egészséges" verziót :) Íme, az eredmény:


Hozzávalók: 
- 3 db tojás
- 30 dkg bio teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
- fél liter tej
- egy csipet nyírfacukor (xilit) vagy Stevia (kinek mi van otthon, ki mit szeret jobban)
- egy csipet só
- kókuszolaj vagy kókuszzsír
- szénsavas ásványvíz vagy szóda

Tölteléknek: 
- nyírfacukorral kikevert fahéj
- nyírfacukorral kikevert sovány kakaópor
- nyírfacukorral kikevert kókuszreszelék
- bármilyen gyümölcs apróra vágva (akár többféle is)
- diabetikus lekvár

Elkészítés: 
Mint a "rendes" palacsintát, a szódavíz és a kókuszolaj kivételével összekeverjük a hozzávalókat, majd a hűtőbe tesszük 1-2 órára "pihenni". Ha letelt az idő, elővesszük a tésztát, hozzáadunk annyi szódavizet, amennyi szükséges, hogy jó lágy palacsintatésztát kapjunk.
A sütőbe beleteszünk egy kis kókuszolajat, majd ha felforrósodott, akkor elkezdhetjük sütni a palacsintát. A kókuszolajat természetesen időnként pótoljuk.
Ha kész, akkor ízlés szerint megtöltjük, és már ehetjük is :) !

Saját tapasztalat:
- Sütés közben eléggé elbizonytalanodtam, ugyanis a tönkölybúzaliszttől "furcsa" szaga lett a palacsintának, és attól féltem, hogy az íze rossz lesz. Szerencsére nem, bár ugye a liszt miatt nem lesz pontosan olyan íze, mint a "rendesnek", de ne aggódjunk, ez a változat is nagyon finom :) !

- Meglepődtem, hogy a Xilit mennyire édes, ugyanis eddig sose kóstoltam "magába", mindig beletettük valami süteménybe és megsütöttük. Most meglepődtem, amikor összekevertem a fahéjjal és a kakaóporral, hihetetlenül édes!

Jó étvágyat mindenkinek hozzá,
remélem hasznosnak találtátok ezt a kis receptet :)


2014. március 6., csütörtök

Recepteskönyv - A paleo csoki mogyorókrém


Még a múltkor lehetett viszonylag olcsón venni Lidl-ben kókusztejet, naná hogy vettem :) , és szerettem volna hozzá keresni valami jó kis receptet, természetesen valami édességre gondoltam rögtön ^^. Nagyon egyik recept se tetszett, de akkor ráakadtam erre  és úgy döntöttem, hogy megcsinálom, főleg mert tényleg viszonylag egyszerű hozzávalók kellenek csak :) , ráadásul még olyan nagy szakácstudás sem szükséges hozzá.

Hozzávalók: 
- darált mogyoró
- kókusztej
- kakaópor
- "xilit", jelen esetben nyírfacukor (bár a recept porcukrot ír, itthon az nem volt, szóval, picit "rocogósabb" lett)

No meg, gyors is. No, igen, de a recept írója az "5-15 percbe" nem kalkulálta bele, hogy az igazán lelkiismeret, "jó útra tért" kislányok, mint én is, nem előre hántolt és darált mogyorót vesznek, hanem a héjas fajtát, amit szépen egyesével megpucolnak (kalapáccsal a teraszon, kb. egy óra alatt...), és után szépen átnézik újra, hogy mind jó-e, avas-e, hogy el ne rontsák a finom kis krémjüket. Utána jöhet a darálás, ami legalább egy fél óra (hiszen ha már csinálom, akkor nem keveset csinálok, hanem 4-5 "adagnyit", mert úgyis elfogy), és a végére az ember úgy megunja mint a fene.

Szóval, miután kb. másfél-két órát töltöttem el csak a mogyoró hámozásával, átválogatásával, feldarabolásával majd ledarálásával (közben persze eldöntöttem, hogy ha kész, akkor ennek tényleg nagyon finomnak kell lennie, mert nem a semmiért szenvedtem én ennyit), végre elértem a "fun part"-hoz - szépen össze lehetett keverni az alkotóelemeket. Igazság szerint én most picit "hasamra ütve" készítettem el a krémet (elég sok receptet szoktam így kipróbálni :D ).

A végeredmény ő lett ^^


Elég érdekes lett a végeredmény - egyszerre mogyorós, csokis és kókuszos! Persze kellett hozzá csinálnom banán-palacsintát is, és a kettő együtt ... isteni lett a végeredmény :) !



Jó és egészséges receptről van szó, érdemes kipróbálni :) !

2014. március 3., hétfő

Hagyja a kalóriák számolgatását, nem ér semmit

Érdekes, talált cikk :)

[X]

Hagyja a kalóriák számolgatását, nem ér semmit

2014. március 3., hétfő 10:19
Manapság számos fogyókúrás módszert kapnak fel pillanatok alatt, amik aztán ugyanolyan gyorsan el is tűnnek a süllyesztőben, ám van pár praktika, amelyek tartósnak bizonyulnak. Ilyen többek között a kalóriaszámlálás. A Shape.com összegyűjtött erről néhány dolgot, ami megkönnyítheti a számlálgatást - elsősorban azzal, hogy biztosítják: nyugodtan fel is hagyhat vele.
Sokan úgy vélik, ha felírják maguknak az aznap elfogyasztott kalóriákat, akkor rövid időn belül modellalkatra tehetnek szert. Hiszen abból a (jogos) felvetésből indulnak ki, hogy egy felnőtt ember napi kalóriaadagja megközelítőleg 2000 kcal. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ez a mennyiség mindenkire alkalmazható, hiszen a kalóriaszükségletet jelentősen befolyásolja az életkor, a nem, az aktivitás, stb. Persze általánosságban elmondható, hogy az ember akkor fogy, ha a több kalóriát éget el, mint amennyit táplálékkal elfogyasztott. Igen ám, de az egyenlet sajnos nem ilyen egyszerű.
Jen Sinkler személyi edző a Shape-nek elárulta, szinte lehetetlen a kalóriák pontos kiszámítása, csupán megbecsülni lehet, hiszen akár a szervezet kalóriaigénye akár naponta is változhat, pl. attól függően, hogy aznap az illető mennyire aktív. Ezt alapul véve tehát nem sokat érnek az interneten található kalkulátorok, hiszek ezek csak részinformációk alapján számolnak.
A másik, ami hiányzik a pontos értékekhez, hogy nem tudni, az egyes élelmiszerek milyen hatással vannak azokra a hormonokra, melyek megállapítják, mennyi zsírt kéne elégetni. Ha például valaki sok szénhidrátot eszik, akkor annál több inzulint fog kibocsátani a szervezet, ami bizony gátolja azsírégetés folyamatát.

Mit mond a dietetikus?

„A Harris-Benedikt képlettel ki lehet számolni az alapanyagcserét, vagyis azt az energiaszükségletet, amit az adott személy 24 óra alatt használ fel normál hőmérsékleten, fizikai aktivitás nélkül. Ez az energiamennyiség szükséges az alapvető életfunkciók (légzés, vérkeringés, stb.) ellátásáért. Ha ennél kevesebb energiát fogyaszt el, természetesen akkor sem áll le a szív. De az energiahiányt a szervezet zsír mellett izomból is pótolja, az izom bontásának következménye pedig, hogy csökken az anyagcsere, ami a jojó-effektus alapja” - mondja Barcza Zsuzsanna, dietetikus.
Ha tisztában van szervezete alapanyagcseréjével, különféle intenzitási faktorokkal ki tudja számolni kalóriaszükségletét is (vagyis azt a kcal mennyiséget, amire egész nap szüksége van, és amelytől se nem hízik, se nem fogy). Ezek megállapításával lehet kiszámolni a diétának megfelelő energia-és tápanyag szükségletet is.
A szakértő szerint ha csak a kalóriaszámítást veszi a diéta alapjául, elkövetheti azt a hibát, hogy kalóriatartalom alapján ugyan megfelelő mennyiségű energiát fogyaszt, viszont a tápanyagok mennyisége nem megfelelő. Hiszen nem mindegy, hogy valaki a szükséges 1500 kcal-s energiabevitelt vegyes táplálkozással (hús, gabona, zöldség, gyümölcs) fedezi, vagy 3 tábla csokival.

Így étkezzen megfelelően kalóriaszámolgatás nélkül

Tápanyagokban gazdag ételeket válasszon
Meglehet, hogy ha kész ételt rendel, akkor megspórolhatja a főzést, viszont ekkor azzal is számoljon, hogy nem biztos, hogy az üres kalóriákon kívül más is van a menüjében. Éppen ezért részesítse előnyben a házi készítésű dolgokat, valamint igyekezzen minél több zöldséget és gyümölcsöt fogyasztani. Ezek amellett, hogy egészségesek és nem hizlalnak, még hamar telítenek is – így egyből kevesebb kalóriát fog magához venni.
Vezessen naplót
Ahelyett, hogy a kalóriákat írogatná fel, jegyezze fel inkább a napját: hogy érezte magát, milyen teendői voltak, mennyire volt stresszes, és hogy miket evett. Így látni fogja, miken kéne változtatnia. Például ha eddig csipszzabálásba fojtotta feszültségét, amikor felidegesítette a főnöke, de mindezt leírja és tudatosítja magában, ennek segítségével át is "programozhatja" a gondolkodásmódját oly módon, hogy a jövőben ilyen esetekben inkább kimegy a levegőre egy kicsit kiszellőztetni a fejét.
Képzeljen el egy „egészséges” tányért
Mielőtt nekiállna főzni vagy enni, képzeljen maga elé egy olyan tányért, ami csupa egészséges finomsággal van tele, amelyek az optimális napi szükséglet arányában vannak elrendezve rajta. A felén legyenek lédús gyümölcsök és zöldségek, a negyedén sovány fehérjék, a másik negyedén pedig teljes kiőrlésű gabonák, keményítő tartalmú zöldségek (mint pl. burgonya). Majd végül ízesítésként adjon hozzájuk fűszereket, gyógynövényeket, és egészséges (azaz telítetlen) zsírokat. Amennyiben ez alapján étkezik, előbb-utóbb bekövetkezik a várva várt fogyás.
Használja az öklét
Hagyja a mérőedényeket, használja inkább a kezét! Egyen tenyérnyi adag fehérjét, ökölnyi adag nagyságú zöldséget, hüvelyujj méretű zsírt, és két tenyérnyi szénhidrátot.
Előzze meg a túlevést
Evés előtt és közben értékelje az éhségérzetét 1-től 10-es skálán úgy, hogy az 1-es a "nagyon éhes" fokozat. Akkor egyen, ha már a 2-es vagy 3-as szintnél tart, és fejezze be, mikor az első jelét érzi annak, hogy jól lakott, vagyis 5-6 körül. Ez elég szigorú módszer, de kiváló a túlevés elkerülésére.

2014. február 19., szerda

Személyes Tippek - A futásról


Valamiért soha életemben nem szerettem futni. Pontosabban, ha labdát kellett kergetni (foci, röplabda, tollas, kosár, stb.), akkor természetesen az embernek fel sem tűnik, hogy ide-oda futkos, hiszen van "cél". A futásban nekem ilyen "cél" nem volt. Az, hogy eljussak A pontból B pontba, az nem cél... főleg, ha közben még unatkozom is :) ...

Nem futottam "magamtól" az egyetem első évéig. Akkor a tesis lakótársnőm kitalálta, hogy ő bizony néhány este elmegy kocogni. Naná, hogy csatlakoztam hozzá. Borzalmasan ment. Főleg hozzá képest. Kb. 5 percenként meg kellett állnunk, akkor sétáltunk 5 percet, majd megint futás. Kín szenvedés volt nekem (pedig közbe jól szórakoztunk, beszélgettünk, hülyéskedtünk, egy szó mint száz, jól telt az idő).

Ám épp amikor egyre jobb lettem, hidegre fordult az idő (hidegben meg ugye nehéz futni), barátnőm pedig elköltözött. Nagyjából egy évem megint futás nélkül telt.

Persze amikor rámjött a "futás-láz" megint egy "fogyjunk le!"-lázban égtem. Azokon az estéken, amikor nem kellett 7-ig, 8-ig az egyetemen maradnom, cipőt húztam, zenét tettem a fülembe, majd mentem futni. No, igen, ez is borzalmasan ment, de legalább abszolút a saját tempómban tudtam futni, néha többet is mint 5 perc (és ez óriási nagy "goal" volt nekem).


És megint jött a rossz idő, a hideg. De a tavaszi félévben felvettem egy új tesit - fitness kondicionálás. Gondoltam milyen jó lesz, hiszen nem kell majd futni, csak az edzőteremben dolgozni (mert bár futottam már párszor "önszántamból", valahogy sosem tudtam kibékülni a futással). Hát, igen, kis naív voltam - jött a jóidő, és bizony a tanítóbácsi kiküldött minket futni. Először csak 5 percet, majd 8-at, majd 12-tőt... A végén 18-20 percnél jártunk. És milyen volt? Borzalmas, mégis jó.

Hogy mi történt? Az első 2-3 percet zokszó nélkül végig tudtam futni, rezzenéstelen arccal. 3 perc után elkezdtem levegőért kapkodni, szúrni kezdett az oldalam, amikor a tanár nem látott meg kellett állnom (előtte elég gáz lett volna, az egyik legjobb, mégis legrosszabb fajta tesitanár volt, aki egyszerre volt "rendes", mégis ha tesiről volt szó, akkor borzalmasan kíméletlen volt).

Volt olyan is, hogy köhögési roham jött rám. Csak úgy spontán, futás után. Kérdezték is többiek, hogy talán csak nem dohányzom/dohányoztam? Nem voltam soha sem szentéletű, persze én is szívtam el cigit (nem is egyet...), de rendszeres dohányzásra sosem szoktam rá. Mégis, valami volt a tüdőmön, amit a futás "felszakított", hiszen miután kiköhögtem magam, éreztem hogy jobban vagyok, valami rossz kiment belőlem.

Az utolsó pár óra tesit másik tanár tartotta, egy nő. Ő nem küldött ki minket 20 percre futni, csak két nagy kört kellett megtennünk. Szinte büszke voltam magamra, hogy képes voltam lefutni megállás nélkül! No igen, még egy "goal".


És egy fél évet megint kihagytam, és a múltból áttértünk a jelenre.

Még valamikor január elején (mivel enyhe volt a tél) kimentem futni. Egész jól ment, bár 5 perc után feladtam, mert bár hiába öltöztem fel jól, hiába mozogtam, egyszerűen átfáztam, és nem tudtam folytatni.

Majd az elmúlt héten megint voltam futni. S rájöttem, hogy valamit rosszul csinálok, mert alig futottam két percre, és éles fájdalmat kezdtem el érezni a bokámban. Persze arra gondoltam, hogy biztos a "filléres" edző cipőm az oka, mi más lenne? Igaz, eddig csak akkor fájt a bokám és a sípcsontom, amikor betonon futottam (fúúú, de utálok betonon futni, borzalmas!!!!).

Beszélgettem egyik "tapasztalt futó" barátnőmmel, aki kb. 1,5-2 éve fut rendszeresen, s ő mondta - mi van ha nem is a cipő, hanem a testtartásod a ludas? Én erre persze rögtön rákerestem youtube-on, hogy hogy is kell jól futni :) , hogy csinálják az igazi profik ^^.



No, igen. Eső nem esik, viszonylag meleg is van. Futás-idő. Felöltözöm, hosszú edzőnadrág, tornacipő, póló, pulóver és uzsgyi! Lábra odafigyelni - hmmm... Eddig mindig sarokra érkeztem futás közbe... Azért fájt mindig mindenem...

Két kört futottam (kb. 10 percet!!! idei rekord futásban :))) ). Hogy hogy ment? Egész jól. Igaz, utána ki akartam köpni a tüdőm, de csak jólesett! Nem akarom sürgetni magam úgymond, szépen, fokozatosan akarok egyre többet és többet futni, most már jó technikával, lábfájás nélkül! Tényleg meglepő, hogy így még úgy-ahogy a betonon való futást is bírtam.

Fussunk :) ! 

2014. február 9., vasárnap

Személyes tippek - Kókuszolaj vagy Kókuszzsír vagy Kókuszvaj


A múltkor, amikor a banán-palacsintás recepteket nézegettem az általam is közölt videóban nagyon megragadta a figyelmemet az, hogy a lányzó kókuszolajban sütötte ki a palacsintáit. Nézzetek nyugodtan "műveletlennek" de előtte még nem hallottam a kókuszolajról, így naná, hogy ki kellett nekem is próbálni XD ... Bár igaz, azt sem tudtam először, hogy hol is lehet ilyet venni.

A pénteki nap nagybevásárlásokat tartottam, és többek között betértem a Rossmannba is, ahol meglepődve tapasztaltam, hogy a múltkor vett finom bio-csokis müzli 200 forinttal drágább (nem tudom, hogy számít-e az, hogy az előző dobozt másik városban vettem...?), majd mellette feltűnt egy kis dobozka - Kókuszolaj. Fél kiló, 999 forint. Naná, hogy vettem!

Hogy miért?

Amit a kókuszolajról tudni kell, az az hogy több mint 90%-a telített zsírsavból áll! Ezek a "jó" zsírsavak, már ha beszélhetünk ilyenről (a legtöbb növény-, és halolaj ilyen, de nem mind!) - segítenek leoldani az érfalakról a lerakódást, csökkentik a koleszterin-szintet, vagyis általában ellentétesen működnek a telített zsírok egészségkárosító hatásaival szemben. A legegészségesebb képviselői az olíva-, lenmag-, repceolaj, illetve az olajos magvak: dió, mogyoró. Meglepő módon a gyümölcsök, és zöldségek is tartalmaznak többszörösen telítetlen zsírokat, különösen a bogyós termésűek héjában találunk sokat (alma, körtefélék…).

A telített zsírsav mellett még egy érv szól a kókuszolaj mellett - méghozzá azt, hogy egy olyan "zsírról" van szó, amit a testünk azonnal eléget, egy szó mint száz, nem lesz belőle zsírpárna!!! Ezen kívül, ez az a zsír, amennyit bármennyiszer felhasználhatunk sütésre, nem hevül fel, nem változik meg a sok melegítéstől sem, így többek között nem válik mérgezővé, nem lesznek benne rákkeltő anyagok. Ráadásul sok benne a laurinsav, ami immunerősítő.

Ezen kívül sokan használják ezt a terméket a hajukra is - szebbé varázsolja azt, fényesebbé teszi, hiszen a haj mélyebb rétegeibe is képes behatolni. Ezen kívül, ha a bőrünkre kenjük, akkor az feszesebbé, puhábbá válik.

Egy szó mint száz - szeretjük a kókuszolajat :) !

Lehet hogy most megfogalmazódott bennetek ugyanaz a dilemma, mint bennem - oké, tök jó ez az olaj, de mégis csaj kókuszból van ... Nem lesz az ételeknek valami mellékíze?

Engedjétek meg, hogy ezt az észrevételemet is megosszam veletek, ma ugyanis húst sütöttem benne :)

Először is, az olaj baromi könnyen megolvadt. épp nagy sütés-főzés volt, de még nem gyújtottam alá annak az edénynek, amibe beletettem egy kevés kis kókuszzsírt, mégis azt vettem észre, hogy elkezdett olvadni, egy színtelen-fehérkés anyággá válni, majdnem ugyanúgy mint a "rendes" zsír.
Semmi illatát nem éreztem se olvadt, se szilárd állapotában.

Beletettem a fűszerezett csirkemell csíkokat, épp úgy mintha rendes olajat vagy zsírt használnék, és azon imádkoztam, hogy ne legyen neki kókusz íze, mert valamiért a kókuszt nem szeretem (emlékeztek, hogy valamikor ugyanezt mondtam a gyümölcsökre is, közbe pedig elkezdtem őket megszeretni? most nagy kedvencem az ananász, pedig eddig utáltam, főleg pizzán... jó, pizzára még most se tenném, de magában... isteni!!!!).

Mikor evésre került a sor meglepően tapasztaltam, hogy bizony semmi mellékíze nem volt, finom volt tőle a hús, semmi mellékíz, se édes, se kókusz, csak a finom fűszereket éreztem.

Nagyon érdekes volt, hogy azt vettem észre, hogy a hús szinte semmit nem szívott be belőle, vagy ha igen, akkor egy minimális mennyiségről beszélhetünk, ugyanis majdnem ugyanannyi maradt a hús alatt a végén mint a sütés kezdetekor.

Lehet, hogy picit drágának tűnik első hallásra ez a fél kilóért ezer forint, de szerintem megéri, hiszen tényleg nagyon kevés kell belőle. Hosszú lejárati ideje is van (az általam vásárolt még másfél évig felhasználható), így ha valaki nem süt olyan sokszor, annak sem kell aggódnia, hogy megromlik a szekrényben :)

Minden összevetve én azt mondom, hogy nekem megér ennyi pénzt ez az "olaj". Ez is csak egy apró kis változtatás, ami rosszat semmiféleképp sem tesz ha bevezetünk a mindennapokba :) ...

2014. január 25., szombat

A legtelítőbb fogyókúrás ételek

Ismét csak néhány nagyszerű étel, egy talált cikkből, amik segíthetnek a fogyókúránk során :) !



A legtelítőbb fogyókúrás ételek

[Forrás]

Egyél többet a jóllakottságérzetet adó finomságokból és légy karcsúbb!


Ha le kellene írni a tökéletes ételt, valahogy így fogalmazhatnánk: egészséges, ízletes, nagyobb, mint egy harapásnyi és elég telítő ahhoz, hogy hosszú órákra száműzze az éhséget. Jó, ha tudod, hogy az utóbbiért a rost és a fehérje felelős. Fontos az is, hogy kalóriatartalma legyen igen alacsony, annyira, hogy még egy nagyobb adag elfogyasztása se hizlaljon. Pont erre vágysz? Az alábbi titkos finomságok mindezt tudják!

Tojás
Egy kutatás során azok, akik tojást ettek reggelire, átlagosan 330 kalóriával kevesebbet fogyasztottak a nap további részében, mint azon társaik, akik szendviccsel kezdték a napot. A tojás egyike azon kevés ételeknek, amelyek teljes értékű fehérjét tartalmaznak. Mind a 9 esszenciális aminosav megtalálható benne, amit a szervezet nem képes maga előállítani, és kiválóan elnyomja az étvágyat.

A nagyobb hatásért: ne dobd el a sárgáját, ugyanis körülbelül a fehérje fele ebben rejlik! Rakj a rántottába zöldséget, nemcsak a mennyiséget növeli, hanem a bevitt rostot is, mindezt elenyésző plusz kalóriával (egy tojás 78 kcal, egy csésze spenót csak 7 kcal).

Görög joghurt
A harvardi egyetem kutatói 20 éven át figyelték az emberek étkezési szokásait, és arra az eredményre jutották, hogy a joghurt a legjobb fogyókúrás táplálék. Akik rendszeresen elkanalaztak egy-egy pohárral, erőfeszítés nélkül fogytak. A tejtermékben levő fehérje jóllakottságérzetet ad, csökkenti a kalória-bevitelt és egyensúlyban tartja a vércukorszintet. A görög joghurt, amiből eltávolítják a savót, dupla adag fehérjét és kevesebb cukrot tartalmaz, mint a hagyományos joghurt.

A nagyobb hatásért: szórj rá rost dús gyümölcsöket, mint a málna (félcsészényi 4 g rostot rejt) vagy cukormentes, teljes kiőrlésű müzlit (9 g rost van egy harmadcsészényi mennyiségben).

Füge
A füge nagyszerű és természetes megoldás, ha egy kis édességre vágysz. A tömör külső és az édesen lágy belső rost a rostban (a 37 kalóriás fügében 1 g rost lapul). Lassítja a cukor véráramba kerülését, szemben a hagyományos édességekkel, amelyek azonnal az egekbe emelik a vércukorszintet.

A nagyobb hatásért: feledz meg a fügéket, rakd egy tálkába és adj hozzá fehérjét, egy kis kecskesajtot és egy szem diót.



Zabkása
A zabpehely csodás telítő tulajdonságát magas rosttartalmának köszönheti, és annak a különleges képességének, hogy magába szívja a folyadékot, akár egy szivacs. Amikor vízben vagy tejben megfőzzük, besűrűsödik, és több ideig tart, mire áthalad az emésztőcsatornán, ezáltal sokáig elkerülve az éhségrohamokat.

A nagyobb hatásért: szórj rá szeletelt mandulát vagy diót! A magvak kiváló rost- és fehérjeforrások, telítetlen zsírsavakban gazdagok és stabilizálják az inzulinszintet.

Bableves
A leves magas víztartalmú étel, azaz nagyon kevés kalória-bevitel mellett telíti a gyomrot. A húsleves alapú bableves különösen jó választás, nagy adag rostot és rezisztens keményítőt (ez egy olyan jó szénhidrát, amely lassítja a cukor véráramba kerülését) tartalmaz, így pillanatok alatt jóllaksz tőle. A gyomorban, a rost és a víz együttese, működésbe hozza a receptorokat, hogy úgy érezd, már egyáltalán nem vagy éhes. Mindez csak 150 kalória egy csészével.

A nagyobb hatásért: ne pakold tele a levest más hozzávalókkal, a bab önmagában elég telítő és kalóriadús. Utálod a leveseket? Szórj babot vagy lencsét a salátádra!

Smoothie
A legtöbb ital nem űzi el az éhséget, de a smoothie kivételnek számít: hamar telít, így a következő étkezésnél kevesebbet tudsz majd enni. Figyelj azonban arra, hogy ne tömd tele cukorral és olyan kalóriadús összetevőkkel, mint a gyümölcslevek és az ízesített szirupok, mert ezeknek csak negatív hatásai vannak az egészségre.

A nagyobb hatásért: tegyél jeget, zsírszegény tejet vagy joghurtot a turmixgépbe, rakj bele gyümölcsöt és dolgozd össze. Próbáld ki az epret (a fagyasztott tökéletes), hihetetlenül alacsony a kalóriatartalma, mivel 92%-a víz, és a banánt, amely rezisztens keményítőben gazdag.

Fotó: Profimedia – Red Dot

Égesd a zsírt vacsorával!

Ismét néhány hasznos vacsora-tipp egy talált cikkből, fogyni vágyóknak :)


Égesd a zsírt vacsorával!

[Forrás]

Este válaszd az általunk összegyűjtött könnyű, anyagcserét serkentő étkeket!

Lássuk be, sokunknál a legnehezebb vacsora táján betartani a diétát. Ám nem is kell mindenáron kiiktatni ezt az étkezést. Úgy is összeállíthatod ugyanis a menüdet, hogy tuti ne hízz, sőt akár még zsírt is égess. Íme egy-két zsírégető vacsora tipp.

1. Tengernyi zöldség, wokban sütve
Az már köztudott, hogy a hagyományos serpenyőkhöz képest a wokban készült ételekhez kevesebb zsíradékra van szükség. Mint ahogy az is ismert tény, hogy a legkevésbé a zöldség hizlal. Épp ezért az egyik legideálisabb diétás vacsora lehet, ha wokban sütöd meg a zöldségeket.

2. A kalsszikus: görög saláta
A klasszikus görög saláta könnyen elkészíthető, mégis a legsokoldalúbb és a legtáplálóbb diétás vacsorák közé tartozik. Nem kell hozzá más, csak egy kis paradicsom, lila hagyma, kígyóuborka, olívabogyó és feta sajt. Összedarabolod, majd óvatosan összkevered az alkatrészeket, olívaolajos, citromleves, bazsalikomos öntettel nyakon öntöd, és már kész is a finomság.

3. Gyümölcsös müzli
A cukormentes müzli nemcsak reggelire kiváló választás, a napot is zárhatod a gyümölcsös verzióval, ha vitaminokban gazdag, zsírszegény falatokra vágysz.

4. Zöldségleves
Tökéletes napzáró étel lehet egy tányér könnyű, vitaminokban gazdag leves. Serkenti ugyanis az emésztést, felgyorsítja az anyagcserét, valamint segít a méregtelenítésben. Pucolj meg és kockázz fel 1 fej vöröshagymát. Majd önts az edény aljára kevés olívaolajat és párold üvegesre benne a hagymát. Ehhez add hozzá a tetszés szerint megtisztított, felaprított zöldségeket (pl. sárgarépa, brokkoli, karfiol, gomba stb.), majd dinszteld 10 percig az olajos hagymán. Végül tegyél hozzá ízlés szerint 2-3 leveskockát vagy vegetát. Öntsd fel vízzel, és főzd addig, amíg a zöldségek puhára nem főttek. A végén tegyél hozzá egy szem felaprított paradicsomot és még hagyd így főni kis lángon kb. 5 percig. Kész is a mennyei vacsi!

5. Alma-zeller saláta
Mivel az almát és a zellert a legerősebb zsírégető ételek között tartják számon a nagy fogyókúra tudorok, a legjobb és leggyorsabb eredményt akkor kapod, ha ötvözöd őket. Ráadásul mindkettőnek magas a rosttartalma, így gondoskodnak arról is, hogy szervezeted megtisztuljon a lerakódott salakanyagoktól és az anyagcseréd is rendben legyen.



6. Desszert gesztenyéből
A gesztenyének különösen magas az élelmirost-tartalma, kalóriát viszont alig tartalmaz. Használd ki ezt, és készíts gesztenyemasszából és egy kevés kakaóporból finom és mutatós desszertet. Tizenöt golyóhoz használj 25 dkg natúr gesztenyemasszát, 2 tk. mézet és zabkorpát, vagy kakaóport. Első lépésben a gesztenyemasszát keverd ki a mézzel. Második lépésben a masszából forgass diónyi golyókat, majd hempergesd meg a finom zabkorpában vagy a zsírszegény kakóporban. Fogyasztásig tárold őket a hűtőben.

7. Gyümölcsös túró
Az izomvesztés nélküli fogyás alapja a túró, mely igazi fehérjebombának számít. Ha már magában unod, dobd fel egy kis gyümölccsel, így még a vitaminpótlást is letudhatod.

8. Müzlis kefír
Mind a probiotikus joghurt vagy kefir, mind a müzli kiváló diétás vacsorának számít. Amennyiben önmagában unalmasnak vagy száraznak tartod, edd összekeverve, mindjárt új, izgalmasabb ízt kapsz.

9. Gyümölcssaláta
Ez az egyik legkiválóbb vacsora, ha diétázásra adtad a fejed, a benne lévő vitaminok és rostok, valamint gyümölcssav-tartalom miatt. Maximálisan serkenti az emésztést, és gyorsítja anyagcserédet is.

10. Halat, sütve
Mindenféle fajta kiváló választás lehet, de talán a legjobb mégis a lazac, mivel igen könnyen emészthető. A legegyszerűbb és legegészségesebb megoldás pedig, ha sóval, borssal és zöldfűszerekkel megszórva grillezed, és már tálalhatod is, akár egy kis salátával. A hatás ezúttal sem marad el.

Fotó: Pinterest

8 étel, amivel leggyakrabban átvernek minket

Szintén talált cikk, de nagyon értékes és hasznos!



Váczy Anikó
2014. 01. 20.

8 étel, amivel leggyakrabban átvernek minket

[Forrás]

Néhány kedvenc, egészségesnek hitt ételünkben akár méreg is rejlik!



Tudod, mi van a mindennap fogyasztott, kedvenc táplálékaidban? Mit is tartalmaz például a kedvenc kávéd és a beleöntött tej? Egyértelműnek veszed, hogy csak kávészemeket és tehéntejet? Ne higgy el mindent, amit el akarnak hitetni veled!

Ételeink tele vannak pakolva olyan anyagokkal, amelyek nem szükségszerűek, hogy benne legyenek. Költségcsökkentés céljából azonban a gátlástalan cégek illegálisan kicserélnek bizonyos elsődleges összetevőket olcsóbbra. Azok a termékek, amelyekkel leggyakrabban machinálnak, sajnos mindennapi táplálékaink, így nem árt, ha tudod, mit is eszel. Pánikra semmi ok, az ételekkel való csalás nem olyan gyakori, de kiemelten fontos, hogy olyan termékeket válassz, amelynek gyártójában megbízol.

Hal
A halak 39%-a más fajtának volt feltüntetve a címkén, mint amit valójában árultak, derítette ki az Oceana természetvédelmi csoport 2012 decemberében. A halak hamisításának jelenségét sajnos más beszámolók is egyértelműen igazolják. A fehér tonhalnak és a vajhalnak címkézett termékek sokszor igazából escolar fajtájúak, amely tiltott élelmiszernek számít Olaszországban és Japánban, mivel viaszos észter tartalma miatt ételmérgezést okozhat.

Olívaolaj
Nehéz olyan olajat találni, ami egészségesebb lenne, mint az olíva. Többek között csökkenti a koleszterinszintet, segíti az emésztést és ragyogóvá teszi a bőrt. De ez nem minden, a kutatók arra jöttek rá, hogy az olívaolaj egyike azon táplálékoknak, amellyel leginkább átvernek minket. Leggyakrabban mogyoróolajjal helyettesítik, amely nemcsak csalásnak számít, de a mogyoróallergiásoknál fogyasztása komoly következményekkel járhat. De eladják még a napraforgót-, a szóját-, a diót- és a pálmaolajat is olívaként.

Kávé
Mivel is kezdődhetne jobban egy nap, mint egy csésze frissen őrölt kávéval? Hihetetlen, de a kutatók olyan nem várt összetevőket találtak a kávéban, mint a sült kukorica, árpa, sőt a pergamen. Az instant kávéban pedig olyan trükkös helyettesítők rejlenek, mint a cikória, a gabonafélék, a karamell, a keményítő, a maláta és a füge.




Tea
És mi a helyzet a másik kedvenc reggeli italunkkal? Bebizonyosodott, hogy a tealevelek más növények leveleivel, porral és mesterséges színezékekkel szennyezettek. Több gyártó mesterséges aromákat is használ, de ezek általában fel vannak tüntetve a dobozon.

Méz
A méz igazi természetes gyógyító, gazdag antioxidánsban és kétségtelenül finom. Azonban a méz az az élelmiszer, amivel leginkább csalnak a termelők. Leggyakrabban cukorszirupot, kukoricaszirupot, fruktózt, glükózt, répacukrot és olyan „mézet” tartalmaznak, amelynek nem megállapítható a földrajzi származása, azaz valójában nem méz. Néhány termékben pedig illegális kínai antibiotikum és nehézfémek vannak, derült ki a különböző vizsgálatokból.

Tej
Ha azt hiszed, hogy a kávéba öntött tej tényleg a tehéntől származik, akkor nagyot tévedsz. Leggyakrabban tejporból és tejoltóból készül, de akár olajat, mosószert, cukrot és sót is tartalmazhat. Mindez nem biztos, hogy jót tesz a szervezetednek.

Narancslé
Az egészségesnek hitt, „frissen” facsartként vásárolt narancslében illegális gombaölő szert találtak, de igen gyakran helyettesítik a narancsot citromlével, mandarinlével, kukoricasziruppal, paprikakivonattal, répacukorral és hasonló, nem várt összetevőkkel. A legjobb, ha magadnak préseled frissen reggel és palackban viszed magaddal.

Bors
A só mellett a bors a leggyakrabban használt ételízesítőnk. A bors azonban gyakran keményítővel, papayamaggal, liszttel, hajdinával és kölessel szennyezett. Ha te sem tüsszentesz, amikor beleszagolsz a fűszeres üvegben, akkor ennek ez az oka.

Fotó: Profimedia – Red Dot

2014. január 24., péntek

Boldogkői Zsolt - A nagy étrendblöff

[Forrás]

Boldogkői Zsolt - A nagy étrendblöff

A paleolit táplálkozás hívői szerint az emberi DNS nem alkalmazkodott a mai ember étrendjéhez, és sok modern betegséget a tej- és keményítőtartalmú élelmiszerek fogyasztása okoz. Ennek tudományos bizonyítása azonban igen gyenge lábakon áll, a kérdés ennél jóval összetettebb.

A tudományalapú orvoslás aranykora az 1930 és 1975 közötti periódusra esett. Ebben az időszakban fejlesztette ki fő hatóanyagait a szintetikus gyógyszerkémia, és ekkor vezettek be számos technológiai újítást is a gyógyításban, többek között a szívműtéteket, a csípőprotézist, a dialízist vagy a szervátültetést. A hetvenes évek második felétől azonban megtorpanás követte a nagy ívű dinamikát, amelynek okáról megoszlanak a vélemények.

Az egészséges táplálkozás tudománya

A gyógyításban keletkezett vákuumot az úgynevezett táplálkozástudomány töltötte be. Az új orvostudomány élharcosai, Thomas McKeown és Jeoffrey Rose professzorok és követőik fennhangon hirdették, hogy a főbb betegségek oka nem más, mint a helytelen étrend. A média is felkapta a témát, trendi lett az egészségesnek vélt táplálkozás. Megjelentek az ideát pénzre váltó vállalkozások is: beindult a táplálkozási filozófiák, az ezekhez kapcsolódó étrendek és receptkönyvek, az étrend-kiegészítők, a zsírégető tapaszok és pirulák, a méregtelenítők és a többi hasonló hókuszpókusz piaca.

Paleopalacsinták egy élelmiszer-bemutatón
Fotó: The Washington Post / Europress / Getty


A kormányok is támogatták e „mély tudományt”, hiszen mennyivel olcsóbb megelőzni a betegségeket – ráadásul a választópolgárok saját pénzéből –, mint a pácienseket államilag dotált gyógyszerekkel tömni és kórházi ágyakon fektetni. Probléma volt azonban, hogy az étrendelmélet rendkívül gyenge szakmai alapokon állt. A problémát az okozta, hogy a gombamód szaporodó táplálkozási elvek nem a tudomány kristálytiszta elvei alapján fogalmazódtak meg: alapos megfigyelések és kísérletek helyett kény-kedv szerint kiválasztott példák nyertek önkényes értelmezéseket.

Az elmélet mai verzióinál egy újabb probléma az adott elképzelést alátámasztó publikációk szelektív szemezgetése az érvelés során. Ezen a területen ugyanis szinte mindenre léteznek pro és kontra adatok – a puha tudomány birodalmában járunk. Közben több, egészségesnek vélt táplálékról derült ki, hogy nincs jótékony hatása, vagy éppen káros. Gondoljunk például a szója szerepének közelmúltbeli átértékelésére (ösztrogéneket tartalmaz) vagy a jelenleg is folyó vaj vs. margarin vitára. A fokhagyma újabb vizsgálatai azt mutatják, hogy semmilyen kedvező hatása nincs a szív- és érrendszerre. A méregtelenítés, az elsavasodás, a vitamin- és antioxidáns-kúra, a zsírégetés, az omega-3 zsírsav, a zöld kávé, a grapefruitmag, a liget szépe olaj – sorolhatnám még a sok hatástalan csodaszert és terápiát. A fő probléma ugyanis valószínűleg nem az, hogy mit eszünk, hanem az, hogy mennyit. Nézzünk meg alaposabban egyetlen étkezési bolondériát, a Magyarországon is egyre több hívet toborzó őskőkori táplálkozást.

A paleolit diéta alapjai

Minden eszmének van egy szellemi atyja. A paleolit táplálkozás Walter L. Voegtlin nevéhez köthető, aki egy 1975-ben megjelent könyvében fejtette ki az elmélet alapjait. Az elképzelés lényege egyszerű: az ember genetikailag az őskőkorszak (paleolitikum, 2,4 millió évtől 10 ezer évig) étrendjéhez alkalmazkodott. A feltételezés szerint a DNS-ünk nem bírta követni a gyors civilizációs változásokat, ezért a mezőgazdaság által előállított új típusú táplálékok idegenek a szervezetünk számára.

És jön az aduász következtetés: a helytelen táplálkozás okozza a modern kor népbetegségeit: a magas vérnyomást, a cukorbetegséget, a rosszindulatú daganatokat, az Alzheimer-kórt, a szívinfarktust, az autoimmun betegségeket, a szklerózis multiplexet, az allergiát, a gyulladásokat, a depressziót a metabolikus szindrómát, az elhízást, szinte mindent. Együnk hát paleolit kaját: húst hússal, mézet, gyümölcsöt és zöldséget, de kerüljük a gyilkos tejet és a keményítőtartalmú ételeket (gabonafélék, krumpli). Ez a gondolat kifejezetten logikusnak hangzik. Csakhogy a logika nem lehet a megismerés egyedüli eszköze, a természet titkainak feltárásához megfigyelések és kísérletek is szükségesek.

Repedések a paleolit táplálkozás elméletén

Van néhány egyéb probléma is a paleolit diétával. Először is, a helyzet az, hogy nem tudjuk pontosan, mit evett a felegyenesedett ember (Homo erectus) és a többi kőkorszaki szaki. Ha következetesek akarnánk lenni, akkor talán csigát, férgeket, békát, rágcsálókat, döghúst és kihalt állatokat kellene fogyasztanunk, antilophús pedig csak ősvasárnaponként jutna az asztalra, ha egyáltalán. Mindenesetre, vadászni nekünk magunknak kellene – bár ez kétségtelen egészségesebb, mint a bevásárlókocsi tologatása a hentespult és az autó csomagtartója között. Továbbá, hamis az elmélet alapállítása, amely szerint a DNS-ünk nem alkalmazkodott a mezőgazdaság által produkált újfajta táplálékkínálathoz. Mindkét bűnös élelmiszercsoporthoz történt ugyanis genetikai szintű adaptáció.

Tej
Az európai emberekben és az afrikai maszájokban egymástól függetlenül alakult ki az a képesség, hogy a tejcukrot (laktózt) felnőttkorban is lebontsák. Az emlősök eredendően csak csecsszopóként jutnak anyatejhez. A tejcukrot lebontó enzim (laktáz) termelése tehát felnőttkorban fölösleges, ezért nem is képződik. Az említett embercsoportokban azonban egy olyan mutáció következett be, amely a laktáz gén (LCT) kifejeződését az egész élet során biztosítja. A mutáció az LCT gén ki- és bekapcsolását szabályozó MCM6 génben alakult ki, melynek hatására a laktáz gén „bekapcsolt” állapotban ragadt. Az ínséges pusztai telek átvészeléséhez jól jött a tej mint táplálékforrás. Valószínűleg maga a tejcukor csak másodlagos szerepet játszott, a tejfehérje fontosabb lehetett.

Fotó: Christof Koepsel / Europress / Getty


A probléma a tejjel az, hogy a laktóz irritálja a bélnyálkahártyát, ezért intolerancia alakulhat ki ellene, amely előbb hasmenés, később pedig komolyabb bélbetegség formájában jelentkezik. A tejcukor elbontása tehát a tejfehérjékhez való hozzájutást is lehetővé tette. Tegyük hozzá, hogy a paleolit diéta teoretikusai a tejben más „károsító” molekulákat is felfedeztek, például az IGF-1 növekedési faktort, amely egyes közlemények szerint hozzájárulhat az inzulin receptor inzulinra való érzéketlenné válásához, és ez kettes típusú diabéteszt okozhat. A hangsúly a „-hat”-on van.

Gabonafélék és krumpli
Nézzük a keményítőt! A paleolit táplálkozás alaptétele itt is elhasal, mégpedig kétszeresen. A genetikai vizsgálatok azt mutatják, hogy a keményítőtartalmú magvak, gyökerek már az ősidőkben is fontos szerepet játszhattak a táplálkozásban, mivel az emberi genomban az eredetileg csak a hasnyálmirigyben kifejeződő amiláz gén (AMY2; keményítő bontó enzimet kódol) megkettőződött, és a másik kópiája a nyálmirigyben lett aktív (AMY1). Sőt, a génkettőződés tovább folytatódott a Homo fajok evolúciójakor, ami azt jelzi, hogy sok amiláz enzimre volt szükségünk már anno.

A második cáfoló bizonyítékot az szolgáltatja, hogy a mai vadászó-gyűjtögető embercsoportok kevesebb AMY génkópiával rendelkeznek, mint a mezőgazdálkodó emberek, ami arra utal, hogy az agrárium által produkált keményítőtöbblethez is evolúciósan alkalmazkodtunk. Sőt, a kutya is idomult a gazdi étrendjéhez: míg a farkas genomjában az AMY gén csupán két kópiában fordul elő, addig a kutyában – fajtától függően – négy és harminc közötti ez a szám.

Tűz
A tűz elterjedése is genetikai alapú változásokat okozott a Homo vonalon. A sütés és a főzés hatására ugyanis a magvak, a gyökerek és a hús puhábbá, s így könnyebben emészthetővé váltak. Sokan úgy vélik, hogy őskori rokonainkhoz képest ezért lett rövidebb a bélcsatornánk, illetve gyengébbek a fogaink és az állkapcsunk.

Az ősember hamar halt
Őseink átlagosan a kora harmincas éveikben haltak meg különféle okok miatt. Mivel a főbb nyavalyák csak idősebb korban jelentkeznek, nem tudhatjuk, mennyire károsított volna a húsgazdag táplálkozás negyven év felett. A helyzet egyébként az, hogy az egyes fajok átlagos élettartama evolúciósan optimalizált, amelynek oka az, hogy a génjeink nem a hosszú életkorban, hanem az utódokba való átkerülésben érdekeltek. Az élethossz meghatározásának legfőbb eszközei pedig éppen a betegségek. Másrészt, a kései életkorban jelentkező betegségek ellen gyenge szelekció hat, ha egyáltalán, mivel ekkorra az utódnemzés már elvégzett feladattá vált.

Hús, zsír, elhízás

Vörös hús
A fő probléma a paleolit diétával és globálisan az egész táplálkozásmizériával az elméletek igazolatlansága. Noha vannak tudományos szaklapokban közölt adatok, amelyek valamelyik elképzelést támogatják (leginkább közvetve), az emberi szervezet egy komplex rendszer, ezért többoldalúan kell megvizsgálni a problémát. Elképzelhető, hogy bizonyos táplálékokban lévő komponensek valóban negatívan hatnak az egészségre, de ennek jelentősége csupán akkor lenne, ha százszoros dózisban ennénk azokat, vagy ezer évig élnénk.

Másrészt pedig a kedvenc diétánkban másféle káros anyagok fordulhatnak elő, mint az általunk átkozottakban. Itt van például a vörös hús problémája. Rengeteg tanulmányban kimutatták e húsfélék káros hatását, kezdve a megnövekedett gyomorrák gyakoriságtól a vörös húsokat kedvelő dohányosok magasabb tüdőrákra való kockázatáig. Komoly evidenciákat találtak a marhahúsevés és a vastagbélrák közötti szoros összefüggésre. A hagyományosan sok marhahúst fogyasztó földrajzi régiókban (pl. Dél-Amerika) valóban szignifikánsan magasabb e ráktípus előfordulása.

"Ősember" Vlad Averbukh, a paleolit diéta egyik megszállott követője eszik nyers húst a Hudson folyó partján, New Yorkban.
Fotó: Emmanuel Dunand


Önmagában ez a tény még nem bizonyíték semmire, hiszen más tényezők is eltérhetnek a régiók között. Megfigyelték azonban azt is, hogy azokban az országokban, ahol most kezd elterjedni e húsfélék fogyasztása (Kína, Japán), a bélrák gyakorisága is egyidejűleg emelkedik, ami már egy jóval erősebb bizonyíték. A lényeg itt az, hogy a paleolit diéta és a vörös hús elméletek ütik egymást, a húsevés az egyikben egészséges, a másikban betegségeket okoz. Ugyanez a helyzet a tejjel is: bár a paleolithívők átkozzák, számos tanulmány érvel a fehér ital egészségessége mellett.

A zsír
A zsír szerepéről alkotott felfogásunk is sokat változott az évek során. Több mint száz éve még az a nézet uralkodott, hogy a zsírdús táplálkozás az üdvözítő. Az 1960-as évektől fordult a kocka, a koleszterin és az érelmeszesedés közötti kapcsolat felfedezése a zsírokat a kerülendő kategóriába helyezte, helyettük a bőséges szénhidráttal teli étrend lett a követendő. Itt a fő probléma az, hogy diétával legfeljebb 5-10 százalékkal lehet változtatni vér koleszterinszintjét, a többi elsősorban genetikai tényezők hatására alakul.

Mellesleg, a koleszterin nem méreg, hanem ellenkezőleg, a szervezet számára rendkívül fontos molekulákról van szó. Manapság az omega-3 zsírsav fogyasztásának bolondériája hódít, mert kiderült, hogy a grönlandi eszkimók körében alacsony a szív- és érrendszeri betegségek előfordulása. De ennek számos más oka lehet, például az, hogy az eszkimók kevésbé stresszelnek, vagy genetikailag ellenállóbbak e betegségekkel szemben. A publikált kísérletes adatok is zömében cáfolják az omega-3 zsírsavak szívbarát hatását. E kekeckedések azonban nem okoznak zavart egyáltalán e szerek alternatív piacán.

Az elhízás
Amerikában minden organikus (bio), az élelmiszerek csomagolásán figyelmeztetésként ott áll a „nutrition facts” felirat, minden táplálkozási hisztéria innen indul ki, mégis egyre kövérebbek a kontinensnyi ország állampolgárai. A túlsúlyos állapot bizonyítottan egy sor betegséget okoz. Az elhízást a mainstream tudomány az úgynevezett energia-egyensúlytalanság elmélete alapján magyarázza. Az alternatív gyógyászat terminológiájára hajazó elnevezés valójában rendkívül egyszerű dolgot takar: több a bevitt kalória (energia), mint amennyi a testünk napi működése során hasznosul, a fölösleg pedig elraktározódik.

Fotó: Justin Sullivan / Europress / Getty


Egy kevésbé elfogadott elképzelés, a hormonelmélet szerint nem a táplálék mennyisége, hanem annak összetétele okozza az elhízást. A feltételezés szerint a megnövekedett szénhidrátfogyasztás gyakori vércukorszint-emelkedéssel jár, ami hosszú távon érzéketlenné teszi az inzulinreceptorokat, ezért egyre több inzulinra van szükség ahhoz, hogy a sejtek elegendő szőlőcukorhoz jussanak. Idővel állandósul a magas vércukorszint, ami még inkább rontja a receptorok inzulinkötő képességét, és kialakul a diabétesz (kettes típusú). Hogy jön ide az elhízás? Úgy, hogy az inzulin a zsírsejtek raktározó képességét is serkenti, ezért a hormon magas szintje fokozott tárolást eredményez.

A hormonelmélet lényegében azt állítja, hogy csak a szénhidrátoktól lehet elhízni. Csendesen kérdezem: akkor vajon a szénhidrátokat alig evő eszkimók miért kövérkések? Másrészt, az össztársadalmi szintű elhízás jelenkori probléma, pedig a középkorban is ették a feldolgozott gabonaféléket. Bár a földesurak valóban kövérek voltak, a pórnép nem. Miért? Mert kevés volt az étek és sok a dolog a földeken. Harmadrészt, a paleolitbarát gyümölcsök és a méz is szénhidrátokkal vannak teli, ezért a paleologika szerint el kellene híznunk, ha sokat fogyasztunk belőlük.

Új tudomány a káoszban

Természetesen szemezgethetünk a puha tudományok adatai között kedvenc teóriánkat alátámasztandó. Azt kellene azonban inkább megvizsgálni, hogy ezek mennyire relevánsak a betegségek szempontjából, és hogy a kísérleteket mennyire végezték a tudomány standard normái alapján. Sajnos a természet is gyakran szórakozik velünk. Ha megvizsgálunk tíz egymástól független változót, abból a statisztika legalább kettő között szignifikáns korrelációt talál. A véletlen összefüggéseknek is van ugyanis némi esélye. Ha létezik is étrendek közötti egészségességi sorrend, ennek felállításához átfogó, hosszú éveken át tartó tanulmányokat kell végezni. Éppen ezt teszik jelenleg Gary Taund és munkatársai.

Az eredményekre azonban még várni kell. Egy új tudományterület, az étrend génműködésre való hatását vizsgáló ún. nutrigenomika próbál meg rendet vágni a táplálkozási káoszban, de egyelőre sajnos e diszciplínának még a gyermekcipő is lötyög a lábán. Ma az egészségünk érdekében annyit tehetünk, hogy változatosan és mértékkel étkezünk, nem idegeskedünk túl sokat, eleget alszunk, a testünket sporttal, az elménket pedig értelmes feladatokkal tréningezzük.

(A szerző egyetemi tanár, a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara Orvosi Biológiai Intézetének intézetvezető igazgatója.)

2014. január 23., csütörtök

10 tipp a fogyáshoz

Szintén talált cikk, de szintén nagyon jó :)))


10 lépés a biztos fogyáshoz

Minden év január 1-én megfogadod, hogy fogyókúrába kezdesz, mégsem tudod leadni a felesleges kilókat? Egészségesen élni, fogyni nem olyan nehéz, mint azt sokan hiszik. Nem kell a fél életedet konditeremben tölteni, nem kell koplalni és füveken élni. Van pár alapszabály, amelyet, ha betartasz, szépen lassan megváltoztathatod az életedet, a testedet:



1. Ne 1-2 hetes fogyókúrákban gondolkozz, válts életmódot! A felesleges 10-20-30 kilót sem 2 hét alatt szedted fel! Felejtsd el a fogyókúrás csodaszereket, a gyors és kényelmes eredményt ígérő, mozgást helyettesítő fogyasztó gépeket! A sikerért bizony tenned kell!



2. Komoly túlsúlynál csökkenteni kell a kalóriákat a zsírvesztéshez, magyarán kevesebbet kell enned! Ne csak súlyvesztésre törekedj, hanem a zsír-izom-arányodon változtass! Hiába fogysz 10 kilót koplalással, ha nem edzel mellé, jó eséllyel több izmot veszítesz, mint zsírt! Sportolj heti 3×1 órát!

3. Az edzés nem csak kardiózást jelent. Ne csak fuss, és a taposógépen állj, fontosabb a súlyzós, saját testsúlyos, ellenállásos edzés. Ez stimulálja, fejleszti, védi az izmaid. Lányok se féljenek a súlyzós edzéstől!



4. Kontrolláld a szénhidrátbeviteled! Edzéseid számától függően 1,3-1,5 gramm/testsúlykilogramm szénhidrátot egyél. Felejtsd el a finomított szénhidrátokat (cukor, liszt, prézli, fehér kenyér, péksütik, kekszek stb…) A legjobb a zöldség, valamivel kevesebb gyümölcs, esetleg zabpehely és barna rizs. Amennyiben tudod, kerüld a gabonákat, mindet, a teljes kiőrlésű termékeket is.



5. A zsír nem bűnös! Fogyassz állati zsírokat, kerüld a növényi olajokat, bármennyire szívbarátnak vannak beállítva egyes napraforgóolajak és a szója. Sütéshez használj kókuszzsírt, salátaöntetnek olivát. Egyél avokádót, olajos magvakat, kivétel a földimogyoró. Omega3 lehetőleg ne tablettából, hanem tengeri halból kerüljön a szervezetedbe.

6. A fehérje fontos a fogyókúrához is. De ne ess túlzásba! Napi 1,5, maximum 2 gramm/testsúlykilogrammnál többre nincs szükséged. A fehérjét beviheted sovány húsokból, halakból, tojásból, sajtból esetleg túróból. Egyes modern diéták a zsíros húsokat ajánlják. Fentebb láthatod, a zsír nem bűnös dolog. Sőt!

7. Kerüld a stresszt! Nemcsak a munkahelyi, magánéleti gondok okoznak stresszt, egyes élelmiszerek is. Pl.: tejtermékek, hüvelyesek, gabonafélék.



8. Igyál sok folyadékot, legjobb a szénsavmentes víz! A gyümölcslevekben rengeteg cukor van, ha fogyókúrázol, erre is figyelned kell!

9. Pihenj, aludj rengeteget, a regeneráció ugyanolyan fontos, mint az edzés és a helyes táplálkozás.



10. Ne a táplálékkiegészítőktől várd a csodát! Ha nem fogysz, nem izmosodsz, biztos, hogy az étkezésed vagy az edzéseid nem megfelelőek (sokszor egyik sem). Ha táplálékkiegészítőt akarsz, először multivitamint és D3 (nem sima D) vitamint vegyél!

[Forrás]

2014. január 13., hétfő

Recepteskönyv - Banán-palacsinta

Egyre több helyen olvastam a "banán-palacsintáról", ami igazából a világ leges legegyszerűbb palacsinta-receptje egy finom, mégis "diétás" reggelihez.

Hogy mi kell hozzá?
Banán és tojás 1:1 arányban, kicsi olaj, és gyümölcsre, lekvárra, vagy ki mivel szeretné ízesíteni, de magában is megállja a helyét :).

Hogy mit kapunk ennyiért?
Kb. 250 kalóriát és 14g fehérjét! Ezen kívül ez természetesen glutén-, és laktóz-mentes is!


Külön jó hír, hogy nem kell bele tényleg más a banános és a tojáson kívül, így se liszt, se cukor, hiszen a banánban megtalálható gyümölcscukrok szépen ízesítik ezt az ételt ^^.

Be kell valljam, hogy nagyon féltem, hogy milyen íze lesz vajon a kész palacsintáknak, azt gondoltam hogy valami furcsa íze lesz (egyszer próbáltam rántott banánt enni, borzalmas volt :D, nekem nagyon nem ízlett ), , és furcsa állaga, és az egész a kukában fog landolni... Nos, hát nem így történt. Annyira nem, hogy 3 napon belül kétszer is megcsináltam ezt a kis finomságot ^^


Egy angol nyelvű videó, ami nekem a végső "lökést" megadta hogy megcsináljam ezt a kis finomságot.




És akkor az én palacsintáim története :) ... 

Sajnos mind a két alkalommal elég éretlen banánokat sikerült csak vennem, így se villával se mással nem tudtam őket felaprítani, maradt a turmixgép :) ... Egyszerre karikázom bele a banánt és dobom bele a megfelelő mennyiségű tojást is, így legalább nem kell később az összekeverésükkel foglalkoznom :) . A legutóbbi adagba kevertem egy icipici sovány, cukrozatlan kakaóport is (összesen kb. 1-2 kalória lehet), csak az íze kedvéért. Az eredményt jól összeturmixoljuk. 


Sajnos nekem nincs kókuszolajam, mint a csajnak a videóban, így muszáj volt napraforgóolajat használnom. Én egy hatalmas vas sütőt szoktam palacsintasütésre használni, azt jól átmelegszik, a palacsinták finomra sülnek benne, viszont muszáj emiatt lassú tűzön sütnöm, mert különben odaég :( . Emiatt egy picit hosszú maga a sütés folyamata, de megéri ^^. Egyébként nem szabad túl vékonyra csinálni a tésztát, mert akkor nem tudja az ember megfordítani - én csak egy fél merőkanálnyit szoktam a tepsi közepére biggyeszteni, és ha megsült, akkor szépen megfordítom :) 


Ha készen vannak a palacsinták, akkor ehetjük is őket már bátran ^^! Ha nagyon "szétesősnek" látjuk a tésztát, akkor érdemes bele még egy tojást tenni.  


Nyammm :3 ! 
Tesómmal ketten voltunk a tesztelők. Az ő véleménye is pozitív volt. Azt mondta, nem fűzött hozzá sok reményt, de meglepően jó volt a palacsinta.
Ne arra számítsatok, hogy ugyanolyan íze lesz, mint a "normál" palacsintákat, hiszen ez banánból készült, banán íze lesz, de aki szereti a banánt, az nem fogja bánni :)
Megtartjuk ezt a receptet :)

Ha kipróbáltátok, írjátok meg hogy hogy sikerült ;) !

2014. január 11., szombat

Orthorexia nervosa: Egészségesétel-függőség ... Mert már ilyen is van!

Napjainkban kiemelt szerepet kap az egészséges életmód, a kiegyensúlyozott táplálkozás és az egészség-tudatosság. A média naponta új híreket közöl a legújabb diétákról és az ételek egészségvédő hatásáról. Az egészséges táplálkozás egyre inkább előtérbe helyezett érték, követendő életforma. Az orthorexia nervosanak éppen az egészségesnek tartott táplálkozási irányzatok kontroll nélküli divatja, illetve a modern élelmiszergyártásban használt egészségromboló, káros hatású anyagoktól való félelem teremtette meg az alapot.


Mi az orthorexia nervosa?

Az orthorexia nervosa (ON) egy új típusú zavar, amelyre jellemző, hogy a személy csak egészséges, vagy annak tartott ételeket hajlandó fogyasztani, azaz egészségesétel-függőségről van szó. Ezt a zavart Bratman (1997) írta le 1997-ben, a kifejezés a görög “orthos” (jó, helyes) és az „orexis” (étvágy) szóból származik.

A betegség tekinthető egyfajta obszcessziónak (kényszernek) az étkezéssel kapcsolatban, amely egészséges táplálékok kényszeres felhasználását jelenti. A betegség sok jellemzőjében hasonló az evészavar más típusaihoz (pl. perfekcionizmus, fokozott kontroll igény, rigiditás, szociális kapcsolatok hiánya, genetikai prediszpozíció stb.), de míg anorexiában és bulimiában az étel mennyisége a központi kérdés és a fő cél a testsúly csökkentése, az ON esetében a minőség, a csak „tiszta” ételek fogyasztása a kritikus tényező. Ha a beteg nem talál egészséges(nek tartott) ételt, koplalni is hajlandó, hogy ne kelljen „tisztátalan” ételt magához venni. Ezen a ponton hasonlóságot mutat a vallásos eredetű evési szokásokkal, de az ON esetében olyan komoly személyiségbeli és viselkedésbeli zavarról van szó, ami már betegségnek tartható. Az orthorexiás betegek kényszeres-fóbiás személyiségvonásokkal is rendelkeznek (ami megnehezíti a betegség osztályozását, hogy az evészavarok vagy a kényszeres zavarok körébe tartozik-e). Speciális érzelmeket társítanak az ételekhez; „veszélyes”, „mesterséges”, vagy „egészséges” ételeket különítenek el. Hevesebb érzelmek esetén – legyenek azok pozitívak vagy negatívak – leküzdhetetlen vágyat éreznek az evésre.

Az orthorexia gyakran ártatlanul indul például abból, hogy a személy legyőzzön egy krónikus betegséget, vagy javítsa általános közérzetét, azonban idővel ez egyre nagyobb szerepet kap az egyén mindennapjaiban, s lassan minden energiáját leköti. Emiatt gyakran jön létre szociális izoláció, a barátoktól, rokonoktól való eltávolodás. Jellemző egyfajta felsőbbrendűségi érzet olyanokkal szemben, akik megítélése szerint nem fordítanak kellő figyelmet a táplálkozásra. Idővel egyre szigorúbb diétát követ, egyre több élelmiszercsoportot hagy el a táplálkozásából, az egészséges és tiszta étel evésének egyfajta pszeudospirituális jelentése lesz. Ha nem az önmaga által felállított szigorú szabályoknak megfelelően étkezik intenzív bűntudatot és szorongást él át. Az egyén ideje és gondolatai nagy részét az köti le, hogy az étkezéseket megtervezi, ételeket vásárol és étkezik.

Az ON-ban szenvedőkre jellemző a betegségtudat hiánya, elveszítik ítélőképességüket, egyéni preferenciáikat a kívülről begyűjtött, gyakran egymásnak ellentmondó információk hatására. A befolyásolhatóság és a megingathatatlanság kettőssége is gyakran jellemző. Egyrészt kényszeresen ragaszkodnak az általuk hitelesnek tartott alapanyag-beszerző helyekhez, bizonyos termelőkhöz, termékekhez. Ugyanakkor sokszor csak a felszíni jegyekre fektetnek hangsúlyt (pl. bio tasakos leves, aloe darabkákat tartalmazó „műitalok”). A szigorú diéta és a nem megfelelő táplálkozás miatt gyakori az alultápláltság, illetve a kóros vitaminhiány, súlyos esetekben a beteg halála.A zavar jellemző tünetei összefoglalva tehát a következők:

1. egészséges ételek kényszeres fogyasztása

2. gyakran társul egyéb zavarhoz pl. depresszió, szorongás, hipochondria

3. tüneteiben hasonlóságot mutat más evészavarral pl. anorexia nervosa, bulimia nervosa: perfekcionizmus, kontrollszükséglet, szociális izoláció, azonban a tünetek mögött eltérő motiváció áll, nem a fogyás és az ételek mennyiségének a korlátozása a cél, hanem a „tiszta” ételek fogyasztása.

4. a betegség kialakulásában szerepet játszhatnak genetikai tényezők

5. az ételeknek, étkezésnek pszeudospirituális jelentése lesz

6. a beteg ideje és gondolatai nagy részét az étkezés megtervezése és elkészítése köti le a társas kapcsolatok, karrier, egyéb tevékenység háttérbe szorul

7. a diéta idővel egyre szigorúbb lesz, egyre kevesebb ételt fogyaszt, melyeket sajátos (gyakran ellentmondásos) hiedelmek alapján választ ki (pl. csak bizonyos színű ételeket fogyaszt)

8. a diéta megszegése intenzív szorongással és bűntudattal jár együtt

9. megjelenhet egyfajta felsőbbrendűségi érzés, azokkal szemben, akik nem követik az egészséges étkezés szabályait.

10. a szigorú diéta következtében kialakulhat vitaminhiány, alultápláltság, súlyos esetekben halál.

Mivel az orthorexia nervosa egy új típusú zavar, csupán szerény irodalmi adat áll rendelkezésünkre a betegség leírásával, prevalenciájával kapcsolatban. Éppen ezért még számos hiányosság és megválaszolatlan kérdés van még. Pl.:

1. az evészavarok vagy inkább a kényszeres zavarok körébe tartozik-e.

2. külön betegségkategória-e

3. melyek a fő rizikócsoportok

4. hiányoznak a nagyobb, populáció szintű felmérések (főleg esetismertetések vannak)

5. hiányoznak az orthorexia mérésére alkalmas egységes mérőeszközök

6. ezek tisztázása után dönthetők csak el a terápiás megfontolások (kognitív- viselkedés terápia és/vagy gyógyszeres kezelés)

Fontos még megjegyezni, hogy a betegség felismerésében a dietetikusoknak kiemelt szerepe van, gyakran ők azok, akik először találkoznak a beteggel. Az ő feladatuk a páciensek továbbküldése szakemberhez.

Az orthorexia nervosával kapcsolatos vizsgálatok

A témával kapcsolatban már számos esetismertetés született (pl. Bratman S., Zamora C., Túry F. stb.), azonban a nagyobb mintán végzett felmérések és a mérőeszközök kidolgozása csak az utóbbi években kezdődtek el:

1. Olaszországban Donini és mtsai (2004) kutatták az új kórkép diagnosztikus kritériumait. 404 vizsgálati személy körében végzett felméréssel próbálták körülhatárolni az ON diagnózisát, amelynek kritériuma az obszesszív-kompulzív személyiségvonások és a túlzottan egészséges evési viselkedés volt. A 404 személyből 28 (6,9%) szenvedett ON-ban a megadott kritériumok alapján. Az élettani, szociokulturális és pszichológiai tényezőket elemezve azt találták, hogy az ON gyakoribb férfiakban és az alacsonyabb iskolázottságú személyek körében.

2. Szintén Donini és mtsai. (2005) dolgozták ki az orthorexia nervosa mérésére alkalmas többszörös választásos ORTO-15 kérdőívet. A teszt prediktív értéke megfelelő (az egészséges étkezési szokások és az MMPI személyiség kérdőív eredményeivel szorosan korrelált), azonban korlátozott értéke volt a kényszeresség megállapításában.

3. Kinzl és mtsai (2005) 500 női táplálkozási-szakember táplálkozási szokásait és az orthorexia jelenségét vizsgálták kérdőíves módszer segítségével. A vizsgált populáció 12,8%-a rendelkezett az orthorexia evési viselkedés kockázatával. Ebben a csoportban a korábbi diétázások száma, az előző evészavarok gyakorisága, valamint az evés kognitív kontrollja magasabb volt, mint a többi diéta-szakember között. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a diétával hivatásszerűen foglalkozók az ON tekintetében fokozott kockázatú csoportnak tekinthetők.

4. Arusoglu G. és mtsai (2008) az orthorexia kérdőív mérésére kidolgozott ORTO-15 kérdőív validálását végezték el 994, 19-66 év közötti résztvevővel. A faktorelemzés után a 15 itemes kérdőívet 11-re csökkentették és ORTO-11-nek nevezték el. A kérdőív magasan korrelált a táplálkozási szokásokat és a kényszeres viselkedést vizsgáló kérdőívekkel. A nők magasabb pontot értek el az orthorexia tüneteiben, mint a férfiak, illetve a nők esetében a BMI szorosan korrelált az orthorexia kérdőíven elért pontszámmal.

5. Fidan T és mtsai (2009) Törökországban (Erzurumban) 878 orvostanhallgató körében vizsgálták az orthorexiát, az ORTO-11 és az Eating Attitudes Test (EAT-40) kérdőívek segítségével. Az eredmények szerint a férfihallgatók és a fiatalabbak körében szignifikánsan magasabb volt az orthorexia tendenciája (p=0,001). A szocioökonómiai státusz (szülők iskolai végzettsége és foglalkozása) nem volt kapcsolatban az orthorexia tendenciájával.

6. Magyarországon még csak esetismertetések születtek a témával kapcsolatban (pl. Túry F., Dudás K.). Az ORTO-15 mérőeszköz adaptálása és a nagyobb mintán történő felmérések jelenleg folyamatban vannak.



[Forrás]