Valamiért soha életemben nem szerettem futni. Pontosabban, ha labdát kellett kergetni (foci, röplabda, tollas, kosár, stb.), akkor természetesen az embernek fel sem tűnik, hogy ide-oda futkos, hiszen van "cél". A futásban nekem ilyen "cél" nem volt. Az, hogy eljussak A pontból B pontba, az nem cél... főleg, ha közben még unatkozom is :) ...
Nem futottam "magamtól" az egyetem első évéig. Akkor a tesis lakótársnőm kitalálta, hogy ő bizony néhány este elmegy kocogni. Naná, hogy csatlakoztam hozzá. Borzalmasan ment. Főleg hozzá képest. Kb. 5 percenként meg kellett állnunk, akkor sétáltunk 5 percet, majd megint futás. Kín szenvedés volt nekem (pedig közbe jól szórakoztunk, beszélgettünk, hülyéskedtünk, egy szó mint száz, jól telt az idő).
Ám épp amikor egyre jobb lettem, hidegre fordult az idő (hidegben meg ugye nehéz futni), barátnőm pedig elköltözött. Nagyjából egy évem megint futás nélkül telt.
Persze amikor rámjött a "futás-láz" megint egy "fogyjunk le!"-lázban égtem. Azokon az estéken, amikor nem kellett 7-ig, 8-ig az egyetemen maradnom, cipőt húztam, zenét tettem a fülembe, majd mentem futni. No, igen, ez is borzalmasan ment, de legalább abszolút a saját tempómban tudtam futni, néha többet is mint 5 perc (és ez óriási nagy "goal" volt nekem).
Hogy mi történt? Az első 2-3 percet zokszó nélkül végig tudtam futni, rezzenéstelen arccal. 3 perc után elkezdtem levegőért kapkodni, szúrni kezdett az oldalam, amikor a tanár nem látott meg kellett állnom (előtte elég gáz lett volna, az egyik legjobb, mégis legrosszabb fajta tesitanár volt, aki egyszerre volt "rendes", mégis ha tesiről volt szó, akkor borzalmasan kíméletlen volt).
Volt olyan is, hogy köhögési roham jött rám. Csak úgy spontán, futás után. Kérdezték is többiek, hogy talán csak nem dohányzom/dohányoztam? Nem voltam soha sem szentéletű, persze én is szívtam el cigit (nem is egyet...), de rendszeres dohányzásra sosem szoktam rá. Mégis, valami volt a tüdőmön, amit a futás "felszakított", hiszen miután kiköhögtem magam, éreztem hogy jobban vagyok, valami rossz kiment belőlem.
Az utolsó pár óra tesit másik tanár tartotta, egy nő. Ő nem küldött ki minket 20 percre futni, csak két nagy kört kellett megtennünk. Szinte büszke voltam magamra, hogy képes voltam lefutni megállás nélkül! No igen, még egy "goal".
És egy fél évet megint kihagytam, és a múltból áttértünk a jelenre.
Még valamikor január elején (mivel enyhe volt a tél) kimentem futni. Egész jól ment, bár 5 perc után feladtam, mert bár hiába öltöztem fel jól, hiába mozogtam, egyszerűen átfáztam, és nem tudtam folytatni.
Majd az elmúlt héten megint voltam futni. S rájöttem, hogy valamit rosszul csinálok, mert alig futottam két percre, és éles fájdalmat kezdtem el érezni a bokámban. Persze arra gondoltam, hogy biztos a "filléres" edző cipőm az oka, mi más lenne? Igaz, eddig csak akkor fájt a bokám és a sípcsontom, amikor betonon futottam (fúúú, de utálok betonon futni, borzalmas!!!!).
Beszélgettem egyik "tapasztalt futó" barátnőmmel, aki kb. 1,5-2 éve fut rendszeresen, s ő mondta - mi van ha nem is a cipő, hanem a testtartásod a ludas? Én erre persze rögtön rákerestem youtube-on, hogy hogy is kell jól futni :) , hogy csinálják az igazi profik ^^.
No, igen. Eső nem esik, viszonylag meleg is van. Futás-idő. Felöltözöm, hosszú edzőnadrág, tornacipő, póló, pulóver és uzsgyi! Lábra odafigyelni - hmmm... Eddig mindig sarokra érkeztem futás közbe... Azért fájt mindig mindenem...
Két kört futottam (kb. 10 percet!!! idei rekord futásban :))) ). Hogy hogy ment? Egész jól. Igaz, utána ki akartam köpni a tüdőm, de csak jólesett! Nem akarom sürgetni magam úgymond, szépen, fokozatosan akarok egyre többet és többet futni, most már jó technikával, lábfájás nélkül! Tényleg meglepő, hogy így még úgy-ahogy a betonon való futást is bírtam.
Fussunk :) !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése