Orthorexia nervosa: Egészségesétel-függőség ... Mert már ilyen is van!

Napjainkban kiemelt szerepet kap az egészséges életmód, a kiegyensúlyozott táplálkozás és az egészség-tudatosság. A média naponta új híreket közöl a legújabb diétákról és az ételek egészségvédő hatásáról. Az egészséges táplálkozás egyre inkább előtérbe helyezett érték, követendő életforma. Az orthorexia nervosanak éppen az egészségesnek tartott táplálkozási irányzatok kontroll nélküli divatja, illetve a modern élelmiszergyártásban használt egészségromboló, káros hatású anyagoktól való félelem teremtette meg az alapot.

Mi az orthorexia nervosa?

Az orthorexia nervosa (ON) egy új típusú zavar, amelyre jellemző, hogy a személy csak egészséges, vagy annak tartott ételeket hajlandó fogyasztani, azaz egészségesétel-függőségről van szó. Ezt a zavart Bratman (1997) írta le 1997-ben, a kifejezés a görög “orthos” (jó, helyes) és az „orexis” (étvágy) szóból származik.

A betegség tekinthető egyfajta obszcessziónak (kényszernek) az étkezéssel kapcsolatban, amely egészséges táplálékok kényszeres felhasználását jelenti. A betegség sok jellemzőjében hasonló az evészavar más típusaihoz (pl. perfekcionizmus, fokozott kontroll igény, rigiditás, szociális kapcsolatok hiánya, genetikai prediszpozíció stb.), de míg anorexiában és bulimiában az étel mennyisége a központi kérdés és a fő cél a testsúly csökkentése, az ON esetében a minőség, a csak „tiszta” ételek fogyasztása a kritikus tényező. Ha a beteg nem talál egészséges(nek tartott) ételt, koplalni is hajlandó, hogy ne kelljen „tisztátalan” ételt magához venni. Ezen a ponton hasonlóságot mutat a vallásos eredetű evési szokásokkal, de az ON esetében olyan komoly személyiségbeli és viselkedésbeli zavarról van szó, ami már betegségnek tartható. Az orthorexiás betegek kényszeres-fóbiás személyiségvonásokkal is rendelkeznek (ami megnehezíti a betegség osztályozását, hogy az evészavarok vagy a kényszeres zavarok körébe tartozik-e). Speciális érzelmeket társítanak az ételekhez; „veszélyes”, „mesterséges”, vagy „egészséges” ételeket különítenek el. Hevesebb érzelmek esetén – legyenek azok pozitívak vagy negatívak – leküzdhetetlen vágyat éreznek az evésre.

Az orthorexia gyakran ártatlanul indul például abból, hogy a személy legyőzzön egy krónikus betegséget, vagy javítsa általános közérzetét, azonban idővel ez egyre nagyobb szerepet kap az egyén mindennapjaiban, s lassan minden energiáját leköti. Emiatt gyakran jön létre szociális izoláció, a barátoktól, rokonoktól való eltávolodás. Jellemző egyfajta felsőbbrendűségi érzet olyanokkal szemben, akik megítélése szerint nem fordítanak kellő figyelmet a táplálkozásra. Idővel egyre szigorúbb diétát követ, egyre több élelmiszercsoportot hagy el a táplálkozásából, az egészséges és tiszta étel evésének egyfajta pszeudospirituális jelentése lesz. Ha nem az önmaga által felállított szigorú szabályoknak megfelelően étkezik intenzív bűntudatot és szorongást él át. Az egyén ideje és gondolatai nagy részét az köti le, hogy az étkezéseket megtervezi, ételeket vásárol és étkezik.

Az ON-ban szenvedőkre jellemző a betegségtudat hiánya, elveszítik ítélőképességüket, egyéni preferenciáikat a kívülről begyűjtött, gyakran egymásnak ellentmondó információk hatására. A befolyásolhatóság és a megingathatatlanság kettőssége is gyakran jellemző. Egyrészt kényszeresen ragaszkodnak az általuk hitelesnek tartott alapanyag-beszerző helyekhez, bizonyos termelőkhöz, termékekhez. Ugyanakkor sokszor csak a felszíni jegyekre fektetnek hangsúlyt (pl. bio tasakos leves, aloe darabkákat tartalmazó „műitalok”). A szigorú diéta és a nem megfelelő táplálkozás miatt gyakori az alultápláltság, illetve a kóros vitaminhiány, súlyos esetekben a beteg halála.A zavar jellemző tünetei összefoglalva tehát a következők:

1. egészséges ételek kényszeres fogyasztása

2. gyakran társul egyéb zavarhoz pl. depresszió, szorongás, hipochondria

3. tüneteiben hasonlóságot mutat más evészavarral pl. anorexia nervosa, bulimia nervosa: perfekcionizmus, kontrollszükséglet, szociális izoláció, azonban a tünetek mögött eltérő motiváció áll, nem a fogyás és az ételek mennyiségének a korlátozása a cél, hanem a „tiszta” ételek fogyasztása.

4. a betegség kialakulásában szerepet játszhatnak genetikai tényezők

5. az ételeknek, étkezésnek pszeudospirituális jelentése lesz

6. a beteg ideje és gondolatai nagy részét az étkezés megtervezése és elkészítése köti le a társas kapcsolatok, karrier, egyéb tevékenység háttérbe szorul

7. a diéta idővel egyre szigorúbb lesz, egyre kevesebb ételt fogyaszt, melyeket sajátos (gyakran ellentmondásos) hiedelmek alapján választ ki (pl. csak bizonyos színű ételeket fogyaszt)

8. a diéta megszegése intenzív szorongással és bűntudattal jár együtt

9. megjelenhet egyfajta felsőbbrendűségi érzés, azokkal szemben, akik nem követik az egészséges étkezés szabályait.

10. a szigorú diéta következtében kialakulhat vitaminhiány, alultápláltság, súlyos esetekben halál.

Mivel az orthorexia nervosa egy új típusú zavar, csupán szerény irodalmi adat áll rendelkezésünkre a betegség leírásával, prevalenciájával kapcsolatban. Éppen ezért még számos hiányosság és megválaszolatlan kérdés van még. Pl.:

1. az evészavarok vagy inkább a kényszeres zavarok körébe tartozik-e.

2. külön betegségkategória-e

3. melyek a fő rizikócsoportok

4. hiányoznak a nagyobb, populáció szintű felmérések (főleg esetismertetések vannak)

5. hiányoznak az orthorexia mérésére alkalmas egységes mérőeszközök

6. ezek tisztázása után dönthetők csak el a terápiás megfontolások (kognitív- viselkedés terápia és/vagy gyógyszeres kezelés)

Fontos még megjegyezni, hogy a betegség felismerésében a dietetikusoknak kiemelt szerepe van, gyakran ők azok, akik először találkoznak a beteggel. Az ő feladatuk a páciensek továbbküldése szakemberhez.

Az orthorexia nervosával kapcsolatos vizsgálatok

A témával kapcsolatban már számos esetismertetés született (pl. Bratman S., Zamora C., Túry F. stb.), azonban a nagyobb mintán végzett felmérések és a mérőeszközök kidolgozása csak az utóbbi években kezdődtek el:

1. Olaszországban Donini és mtsai (2004) kutatták az új kórkép diagnosztikus kritériumait. 404 vizsgálati személy körében végzett felméréssel próbálták körülhatárolni az ON diagnózisát, amelynek kritériuma az obszesszív-kompulzív személyiségvonások és a túlzottan egészséges evési viselkedés volt. A 404 személyből 28 (6,9%) szenvedett ON-ban a megadott kritériumok alapján. Az élettani, szociokulturális és pszichológiai tényezőket elemezve azt találták, hogy az ON gyakoribb férfiakban és az alacsonyabb iskolázottságú személyek körében.

2. Szintén Donini és mtsai. (2005) dolgozták ki az orthorexia nervosa mérésére alkalmas többszörös választásos ORTO-15 kérdőívet. A teszt prediktív értéke megfelelő (az egészséges étkezési szokások és az MMPI személyiség kérdőív eredményeivel szorosan korrelált), azonban korlátozott értéke volt a kényszeresség megállapításában.

3. Kinzl és mtsai (2005) 500 női táplálkozási-szakember táplálkozási szokásait és az orthorexia jelenségét vizsgálták kérdőíves módszer segítségével. A vizsgált populáció 12,8%-a rendelkezett az orthorexia evési viselkedés kockázatával. Ebben a csoportban a korábbi diétázások száma, az előző evészavarok gyakorisága, valamint az evés kognitív kontrollja magasabb volt, mint a többi diéta-szakember között. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a diétával hivatásszerűen foglalkozók az ON tekintetében fokozott kockázatú csoportnak tekinthetők.

4. Arusoglu G. és mtsai (2008) az orthorexia kérdőív mérésére kidolgozott ORTO-15 kérdőív validálását végezték el 994, 19-66 év közötti résztvevővel. A faktorelemzés után a 15 itemes kérdőívet 11-re csökkentették és ORTO-11-nek nevezték el. A kérdőív magasan korrelált a táplálkozási szokásokat és a kényszeres viselkedést vizsgáló kérdőívekkel. A nők magasabb pontot értek el az orthorexia tüneteiben, mint a férfiak, illetve a nők esetében a BMI szorosan korrelált az orthorexia kérdőíven elért pontszámmal.

5. Fidan T és mtsai (2009) Törökországban (Erzurumban) 878 orvostanhallgató körében vizsgálták az orthorexiát, az ORTO-11 és az Eating Attitudes Test (EAT-40) kérdőívek segítségével. Az eredmények szerint a férfihallgatók és a fiatalabbak körében szignifikánsan magasabb volt az orthorexia tendenciája (p=0,001). A szocioökonómiai státusz (szülők iskolai végzettsége és foglalkozása) nem volt kapcsolatban az orthorexia tendenciájával.

6. Magyarországon még csak esetismertetések születtek a témával kapcsolatban (pl. Túry F., Dudás K.). Az ORTO-15 mérőeszköz adaptálása és a nagyobb mintán történő felmérések jelenleg folyamatban vannak.

[Forrás]